1956 végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetője. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernővel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal). <- 1955. március
1956. szeptember 26.
Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az első nap az 1955-ös "nagulatjelentés" szerzői (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernőt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.
1957. február 21.
Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.
1977. március 4.
A Richter-skálán 7,3 fokozatú földrengés éri 21:22-kor Bukarestet és környékét. Biczó György nagykövet 7-i rejtjeltávirata arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy az első hivatalos adatok szerint 508-an haltak meg, a sebesültek száma 2600. (Mint utólag kiderül, a halottak közt van Szilágyi Domokos és Hervay Gizella fia, Kobak és Dankanits Ádám művelődéstörténész is.) A végleges adatok szerint a földrengésnek országosan 1.541 áldozata volt, a sebesültek száma 11.275, az anyagi károk elérik a 10 milliárd lejt.